#Mezőgazdaság #FenntarthatóGazdaság #Klímaadaptáció #MezőgazdaságiBefektetések #PrecíziósGazdaság #Megújulóenergia #SvédMezőgazdaság #Élelmiszerbiztonság #Környezetfenntarthatóság
Az SVT-n nemrég megjelent „Agenda Special: Klimatutmaningen” kritikus kérdéseket vetett fel a mezőgazdasági szektor kihívásaival és felelősségével kapcsolatban a globális klímaválság közepette. Míg a program a károsanyag-kibocsátás csökkentésének szükségességéről, a fenntartható gyakorlatokról, az erdészet uniós döntések utáni szerepéről volt szó, feltűnően hiányzott a gazdálkodók és agrárkutatók képviselete.
A mögöttes probléma azonban nem a tudatosság vagy az átállásra való hajlandóság hiánya a mezőgazdasági szektorban. A földből való élet megrendítően tudatosítja az éghajlatváltozás következményeit. Az igazi kihívás a jövedelmezőségben rejlik.
Az LRF és a Lantmännen legutóbbi jelentése szerint a fenntartható gazdálkodásra való átállás az előrejelzések szerint a következő 80-85 évben 15-20 milliárd SEK befektetési költséget jelent a svéd mezőgazdasági szektornak. Ez éves szinten 20 milliárd SEK költséget jelent 15 százalékos kamattal, amihez további 10-11 milliárd SEK éves kiadás társul. Miközben ezeket a számokat az iparág mintegy 80 milliárd SEK éves összforgalmához és az évi 350 milliárd SEK körüli élelmiszerfogyasztás összértékéhez viszonyítva kell figyelembe venni, nyilvánvaló, hogy megoldást kell találni.
A zöld iparnak olyan összetett kihívással kell szembenéznie, amelyet nem könnyű megoldani egy mindenki számára megfelelő megoldással. A globális szénciklushoz szorosan kapcsolódó mezőgazdaság átgondolt megfontolást igényel. A zöld átállási lehetőségek közé tartozik a megújuló energiaforrások, például a biogáz és a napenergia fokozottabb előállítása.
A vita szempontjából kritikus jelentőségű, hogy meghatározzuk e befektetések méretét az alapján, hogy mennyire szeretnénk stabilnak lenni az ország élelmiszertermelésében. A jelentés hangsúlyozza, hogy a bevételeknek 25 százalékkal kell növekedniük a költségek növekedésével szembeni védekezéshez. E költségek terhének megosztása a mezőgazdasági, éghajlat- és energiapolitikán belül egyértelműen szükséges.
A precíziós gazdálkodási technológiába, az elektromos járművekbe és az öntözőtározókba történő beruházások, amelyeket olyan programok támogatnak, mint az állami Klimatklivet, nemcsak a gazdaság fenntarthatóságához járulnak hozzá, hanem a nemzeti élelmezési stratégiákhoz és védelmi erőfeszítésekhez is igazodnak.
Svédország jelenleg nagymértékben támaszkodik az élelmiszerimportra, az önellátási ráta 50 százalék körüli. A költségeket a kereskedelemben megnövekedett felelősség és a fogyasztók esetleges magasabb élelmiszerárai révén kell viselni hosszú távon. Államitól függően a kompenzáció hosszú távon megbízhatatlannak minősül. Végső soron a leghatékonyabb klímaalkalmazkodás a stabil és jövedelmező mezőgazdasági vállalkozások biztosítása.
Miközben Svédország a mezőgazdasági átalakulás kihívásaival küzd, a kulcs a gazdasági életképesség és a környezeti fenntarthatóság közötti harmonikus egyensúly megtalálása. A jelentésben felvázolt javasolt beruházások és stratégiák ütemtervet adnak az ország élelmiszertermelésének biztosításához, miközben kezelik az éghajlati problémákat. Az együttműködési erőfeszítések, a megosztott felelősségek és az intelligens befektetések kikövezik az utat a svéd gazdálkodás ellenálló és fenntartható jövője felé.