A zöldségipar egyre nagyobb érdeklődést mutat a talaj egészsége és a hasznos talajmikrobák, köztük a mikorrhiza gombák iránt. A mikorrhiza gombák előnyeinek kihasználása kereskedelmi szántóföldi körülmények között nem könnyű. Az intenzív talajművelés, a talaj fertőtlenítése, az ugar, valamint a nem mikorrhiza-tápnövények termesztése – például a káposztafélék (Brassicaceae) és a répafélék (Amaranthaceae) családjába tartozók – csökkentik a mikorrhiza oltóanyag szintjét a talajban és a termés megtelepedésének lehetőségét. gyökerei mikorrhiza gombák által.
Ennek része Takarónövények optimalizálása a zöldségipar számára (VG16068) – stratégiai illetékbefektetés a Hort Innovációs Zöldségalap keretein belül – a projektcsapat megvizsgálta a takarónövényekben rejlő lehetőségeket, a kereskedelmi forgalomba hozott mikorrhiza oltóanyagokkal és a csökkentett talajműveléssel együtt a hasznos mikorrhiza gombák fellendítésében a zöldségkultúrákban. Erősítésre van szükség, mivel a mikorrhiza kolonizációs szintjét a kereskedelmi zöldségnövényekben alacsonynak találták. A mikorrhiza kolonizációs szintjének növelése a zöldségkultúrákban azonban nehéznek bizonyult a talaj nagyon magas foszforszintje miatt.
Főbb pontok és ajánlások
A mikorrhiza gombákról Ausztráliában kereskedelmi forgalomba hozott zöldségkultúrákban végzett felmérés azt mutatta, hogy gyakorlatokra van szükség a jótékony gombák szaporítására, mivel a mintába vett zöldségnövények mindössze 14 százaléka mutat mikorrhiza asszociációt.
Különböző szántóföldi kísérletekben a mikorrhizaszint növelésére tett kísérletek a zöldségkultúrákban takarmánynövényekkel kombinált mikorrhiza oltóanyagokkal és csökkentett talajműveléssel nem jártak sikerrel. Az oltóanyagok azonban más körülmények között is hasznosak lehetnek.
A zöldségtermesztő talajokban a magas rendelkezésre álló talajfoszfor korlátozza a takarónövények és zöldségnövények mikorrhiza gyökértelepülését.
A mikorrhiza-társulás javítása iránt érdeklődő zöldségtermesztők számára takarónövényeikben és zöldségnövényeikben az alábbiak a „legjobb” feltételek a mikorrhizaszint javítására:
- Mérsékelten elérhető foszforszintű talajok (Olsen-P < 50 ppm).
- Erős foszformegkötő talajok (pl. Tasmania északi része és WA délnyugati része).
- Nagy mennyiségű komposztot használó zöldségtermesztési rendszerek.
Miért népszerűsítik a mikorrhiza gombákat? Előnyök a szimbiózison keresztül
Az arbuscularis mikorrhiza gombák a jótékony hatású gombák „zászlóshajói”, potenciális előnyeikkel széles körben elismert a zöldségiparban és a mikorrhiza oltóanyagok növekvő felhasználásában.
A növényi gyökerek mikorrhiza gombák általi megtelepedése számos lehetséges előnnyel jár, többek között:
- A viszonylag mozdulatlan tápanyagok, különösen a foszfor és a cink fokozott felvétele
- A termékek jobb táplálkozása.
- Javított hozam.
- Biostimuláns tulajdonságok.
- A gazdagyökerek védelme bizonyos kórokozókkal szemben.
- Javult a vízviszonyok, különösen tápanyaghiány esetén.
- Csökkentett transzplantációs sokk.
- Jobb talajaggregáció a glomalin révén.
A mikorrhiza gombák obligát szimbiotikus gombák, több mint 15 nemzetséggel és 150 fajjal. Mezőgazdasági talajokon a mikorrhiza gombák a talajmikrobák biomasszájának 50-XNUMX százalékát tehetik ki.
Gyakorlatilag minden talaj tartalmaz néhány mikorrhiza gombát, de az oltóanyag sűrűsége (spórák, gyökértöredékek és hifák) és a gombafajok eltérőek. A mikorrhiza gombák életben maradásához és növekedéséhez élő gazdanövényre van szükségük, amely táplálékot (fotoszintát) biztosít a szimbiotikus kapcsolatból származó előnyökért cserébe.
A mikorrhiza gombák és a növény közötti kapcsolatot a gyökértelepek szintjének mérésével értékelik. Ez magában foglalja a szántóföldi növények gyökérmintáját, a mikorrhiza gombák kiemelésére való festést, valamint a gyökerek mikorrhiza struktúráinak (hifák, arbusculusok vagy hólyagok) vizsgálatát. Ezt használjuk a megtelepedett gyökerek százalékos arányának kiszámításához.
Mikorrhiza gombák a kereskedelmi zöldségkultúrákban – kell-e fokozni?
Azt találták, hogy a mikorrhiza kolonizációs szintje alacsony kereskedelmi zöldségkultúra. A mintába vett zöldségnövények mindössze 14 százaléka volt mikorrhiza asszociáció (lásd az 1. táblázatot). A mikorrhiza asszociációjú növények közül a gyökértelepítés mértéke mérsékelt volt (1. táblázat, 1. ábra). 57 gazdaságban 22 zöldségnövényből vettek mintát. Gyökérmintákat vettek szántóföldi kultúrákból Victoria, Új-Dél-Wales, Dél-Ausztrália, Nyugat-Ausztrália és Tasmania területén. Dél-Ausztráliában alagútházban termesztett paprikából és padlizsánból is vettek mintát.
A mikorrhiza asszociációk erősítése
Négy szántóföldi kísérletben megpróbáltuk fokozni a mikorrhiza megtelepedését akár takarónövényekben, akár póréhagymában vagy kukoricában, különféle takarókultúrákkal, mikorrhiza oltóanyagokkal és csökkentett talajműveléssel.
A takarónövényeken alacsony volt a mikorrhiza gyökértelepülése (2. táblázat), és nem növelték a mikorrhiza szintet a talajban vagy a következő zöldségnövényekben. A cirok volt az egyetlen takarónövény, amely mérsékelten (> 10%) mikorrhiza gyökértelepülést mutatott.
A mikorrhiza oltóanyag hozzáadása akár a takarónövényhez a zöldségtermés előtt, akár közvetlenül a zöldségnövényhez, nem növelte a kukorica vagy a póréhagyma gyökértelepítési szintjét betakarításkor, illetve a növény növekedését és termését.
A talaj magas foszforszintje korlátozza a mikorrhiza gombákat
A magas elérhető talajfoszforszint (Olsen-P > 100 ppm) gyakori a zöldségtermesztő talajban. A talaj ilyen magas foszforszintje korlátozhatja a takarónövények és zöldségnövények gyökértelepítését. A mikorrhiza oltóanyagok hozzáadásával nem sikerült legyőzni ezt a korlátot. Az 50 ppm feletti Olsen-P értékű talajokon a kolonizációs folyamatot irányító gazdanövény jellemzően nem engedi be a mikorrhiza gombákat a gyökérbe.
Találtunk néhány takarónövényt és zöldségnövényt, amelyek gyökértelepítési aránya elfogadható. Ezeken a helyeken jellemzően alacsonyabb volt a rendelkezésre álló foszforszint. Például egy 78 százalékos gyökértelepítési arányú zab takarmánynövényének Olsen-P értéke 7 ppm volt.
Azon zöldségtermesztők számára, akik a mikorrhiza-társulás javítása iránt érdeklődnek takarónövényeikben és zöldségnövényeikben, a következő „legjobb” feltételeket javasoljuk:
- Mérsékelt elérhető foszforszinttel rendelkező talajok (< 50 ppm Olsen-P; hozzávetőleges konverziók más talajvizsgálatokhoz: < 140 ppm Colwell-P, < 110 ppm Bray-P vagy < 105 ppm Mehlich-3-P).
- Erős foszformegkötő talaj (pl. Ferrosols Tasmania északi részén; talajok WA délnyugati részén). Keressen magas foszfor-visszatartási indexű vagy foszforpufferelési indexű talajokat.
- Zöldségtermesztés nagy mennyiségű komposzt felhasználásával. Dél-Ausztráliában következetesen magas gyökérmikorrhiza kolonizációs arányt figyeltünk meg Solanaceae védett növénykultúrákban termesztett növények, a talajfertőtlenítők használata ellenére. Ezek a rendszerek nagy mennyiségű komposztot használtak mikorrhiza oltóanyagokkal kombinálva.
Ezek a „legjobb feltételek” útmutatást nyújtanak azoknak a termelőknek, akik szeretnék növelni a mikorrhiza gombák szintjét. Azt azonban nem tudtuk kimutatni, hogy a mikorrhiza gombák milyen előnyöket biztosítanak a zöldségnövényeknek kereskedelmi körülmények között.
A VG16068 projekt által termelt takarónövényekkel kapcsolatos további információkért látogasson el a weboldalra a Soil Wealth honlapján és keresni a takarónövényekkel kapcsolatos erőforrások.
Ezt a projektet a Hort Innovation finanszírozta a zöldség kutatási és fejlesztési illetékből és az ausztrál kormány hozzájárulásából.