A szovjet években az ország és a régiók vezetői nagy figyelmet fordítottak a melioráció fejlesztésére. A múlt század végére azonban az öntözőrendszer gyakorlatilag megszűnt, az újak építése és a régiek javítása leállt, az öntözőgépek nagy részét ártalmatlanították.
Az új évezred elején gyakori aszályos esetek felgyorsították a talajöntözési kérdések megoldását. Erről bővebben – a „Tatmeliovodkhoz” szövetségi állami költségvetési intézmény igazgatójával, Mars Hismatullinnal készült interjúban.
– Mars Mansurovich, a melioráció talpra áll, és a hazai mezőgazdaság fejlődésének kulcsává válik. Hogyan néz ki köztársaságunk más régiók hátterében?
– A tatári meliorációs rendszert Oroszország Mezőgazdasági Minisztériuma az ország egyik legjobbjaként ismeri el. Az elmúlt tíz év során 32 ezer hektár öntözött területet helyeztünk üzembe, több mint 480 mesterséges tavat és vízművet újítottunk fel, még akkoriban, amikor a rekultivációs ipart Tatarstan első elnöke, Mintimer Shaimiev felügyelte.
Tatárföld kockázatos mezőgazdasági régió, és csak a meliorációs intézkedésekkel lehet teljesen vagy jelentősen minimalizálni ezeket a kockázatokat. Ugyanakkor a köztársaság számos olyan jelentős előnnyel rendelkezik a melioráció sikeres fejlesztésében, amelyek más régiókban nem állnak rendelkezésre.
Először is ezek a vízkészletek: körülbelül 10 ezer nagy és kis folyónk, valamint több mint 880 tó és vízmű épült. A meglévő tározók több mint 400 ezer hektár terület öntözését teszik lehetővé.
Ezen túlmenően Tatárban megmaradt az összes építőipari egység és a feladatokkal professzionálisan megbirkózó szakképzett személyzet képzési rendszere. Jelentős előny az is, hogy a Vysokogorsky kerületben található egy öntözőberendezés-gyár, amely korszerű körkörös öntözőgépeket gyárt. Mars KHISMATULLIN, a „Tatmeliovodkhoz Management” Szövetségi Állami Költségvetési Intézmény igazgatója: A regionális és szövetségi meliorációs programok nagymértékben enyhíthetik a gazdaságok pénzügyi terheit.
– Hogyan értékelhetjük a tatár meliorátorok hozzájárulását az élelmezésbiztonság és az élelmiszer-elérhetőség biztosításában?
– Ítélje meg maga: a száraz 2010-ben nem volt minden termés, különösen a burgonya. A köztársaság kénytelen volt behozni Fehéroroszországból, a Kirov régióból és az ország más régióiból. A 2021-es év éghajlati paramétereiben nagyon hasonló volt a 2010-eshez, azonban a melioráció fejlesztésére tett intézkedéseknek köszönhetően Tatárföld olyan burgonyatermést kapott, amely elegendő volt saját lakosságának teljes ellátásához. Az összes többi növény termése az öntözött területeken három-négyszer magasabb volt, az önköltségi ár pedig több mint kétszerese a szokásosnak. A gabonanövények tekintetében tavaly 10-12 rubel többlettermék érkezett egy rubel öntözési költségre, a zöldségféléké pedig több mint 30-40 rubel.
– Kétségtelen, hogy az öntözés többszörösére növeli az agrárgazdaság jövedelmezőségét. De mi volt a kiváltó oka a melioráció újjáéledésének és korszerű fejlődésének?
– Természetesen soha nem látott támogatási programok a meliorációt fejlesztő gazdaságoknak. Tatárországban léteznek olyan köztársasági és szövetségi célprogramok, amelyek lehetővé teszik a gazdaságok költségeinek jelentős támogatását. Tervezési és becslési dokumentáció megléte esetén a gazdaságok a Tatár Köztársaság költségvetéséből 100 százalékos támogatást kapnak a hidraulikus építmények építésére és javítására irányuló beruházásokhoz. És ezt csak Tatárban biztosítják.
Emellett az öntöző- és szivattyúberendezések, a fúrókutak beszerzésének költségeinek 70 százalékát a köztársasági költségvetés támogatja, a csővezetékek lefektetésének költségeinek 50 százalékát pedig a szövetségi program keretében kompenzálják. A melioráció egyszeri költségei több mint egy év alatt megtérülnek. Figyelembe kell venni, hogy a rekultivációs rendszer legalább 20-25 évig fog működni.
A következő számok beszédesen mutatják, mennyire jövedelmező a gazdálkodóknak az öntözéssel foglalkozni. Minden hektár öntözés, ha a semmiből épül fel, körülbelül 200 ezer rubelbe kerül. A legalább 70 százalékos támogatást figyelembe véve a költségek 60 ezer rubelt tesznek ki. És minden hektáron a burgonyatermesztés során, a technológia függvényében, további termékeket kapunk 650 ezer rubel értékben.
Ha egy mezőgazdasági vállalkozás a takarmányék legalább tíz százalékát öntözésre helyezi, akkor minden évben ellátja magát takarmányozással. Még olyan száraz években is, mint 2010 és 2021.
– Mennyi gabonát termesztenek a köztársaságban öntözéssel?
– Amennyire én tudom, még mindig elég kevés. Az első, aki eszébe jutott, egy Tukajevszkij kerületi gazda, Mintalip Minnikhanov volt. Tavaly a váltakozó növénykultúra rendszere szerint 38 hektár gabona öntözésre került. Minden hektárról Minnikhanov 60 ezer rubel értékű terméket kapott, és a nettó nyereség az összes költség nélkül 50 ezer rubelt tett ki hektáronként. Ilyen a gabonagazdaság. Ami a burgonyát és a zöldségeket illeti, 496 ezer rubel nettó bevételt kapott egy hektárról, és általában körülbelül 32 millió rubelt.
Akik már „kipróbálták” a programokat, azok a melioráció mentén próbálnak tovább fejlődni. Különösen Naszim Davletov, egy gazdálkodó, aki a Menzelinsky kerületben található Verkhny Takerman faluból származik. Példájával egyértelműen be lehet mutatni a sprinklerrendszerek alkalmazásának gazdasági megvalósíthatóságát. Öntözéskor a piacképes burgonya 80 százalékát – hektáronként 350 mázsát – kapott, a többi apróság, amit tulajdonképpen nem is tanácsos kiásni. Ugyanez a sárgarépával: öntözéskor 610 mázsát kaptam hektáronként, öntözés nélkül pedig csak 64-et.
– Mintalip Minnikhanov, Naszim Davletov köztársaságszerte ismert gazdák. És milyen könnyen „beilleszkednek” az állami programokba a hétköznapi gazdák? Mekkora legyen a gazdaságosság ahhoz, hogy a rekultivációs munkák költségei megtérüljenek?
– A lépték nem számít. A programhoz való csatlakozáshoz vízforrásra van szükség – folyóra vagy tavacskára. Ma a gazdaságok csaknem 80 százaléka hozzáfér a vízhez, és legalább néhány területet képes öntözni. Akár kutat is fúrhat, de csak egy-két hektár öntözését teszi lehetővé.
Ezután egy projektre van szükség. Általában a Tatmelioration Trust Company-tól rendelik. Olyan magasan professzionális személyzet dolgozik ott, hogy az általuk készített terv- és becslési dokumentáció szövetségi és köztársasági szinten is gond nélkül vizsgázik. A projektdokumentáció költségei általában a létesítmény építési és szerelési költségeinek mintegy öt százalékát teszik ki, míg a költségek felét célprogramok keretében támogatják a gazdaságok.
Kész terv- és becslési dokumentációval a gazdaságok jelentkezhetnek a programban való részvételre. Több mint húsz éve dolgozom a melioráció területén, és nem emlékszem olyan esetre, amikor egy vállalkozás, amelynek kész projektje volt, ne valósította volna meg, vagy valakit „nem engedtek volna be” a programba. Az elmúlt két évben azonban több bürokratikus késés tapasztalható – a projektek kiválasztását először Oroszország Mezőgazdasági Minisztériuma, majd a Köztársasági Agrárminisztérium végzi... Ezt a hátrányt azonban bőven ellensúlyozza a programok előnyei, amelyek közül szerintem a fő, hogy a kormány közvetlenül a gazdaságokat támogatja, támogatva a költségeiket, nem pedig a hiteleket kibocsátó bankokat.
A tervezési és becslési dokumentáció egyébként csak nagy rekultivációs létesítmények építésénél kötelező, és bizonyos esetekben megteheti anélkül is. Ha az embernek például van egy tavacska a közelben, elég egy motoros szivattyút, egy tömlőt vásárolni és csepegtető öntözőrendszert szerelni. Szakembereinknek egyúttal vizsgálatot is kell végezniük arról, hogy a gazdaság által választott berendezések mennyire racionálisak gazdasági és ipari szempontból. Tavaly tizenkét bogyós gazdálkodó vásárolt csepegtető öntözőrendszerhez meliorációs berendezést, és ugyanabban a szezonban minden költségét megtérült. Például Ildar Sitdikov a zelenodolszki körzet „Berry Valley” farmjáról csodálatos termést kap csepegtető öntözéssel - ötmillió rubelt hektáronként.
– Milyen feladatok várnak ma a tatár meliorátorokra?
– Nagyon fényesek a jövőre vonatkozó tervek – minden fő projektünket kiválasztottuk. A köztársasági program keretében 100 millió rubelt különítettek el berendezések vásárlására. Idén is 150 millió rubelt biztosítottak a köztársasági költségvetésben tavak újjáépítésére, építésére és nagyjavítására. De mivel ez a limit nem volt elég, további korlátokat kértünk elnökünktől, és Rustam Nurgalievich (nagyon köszönöm) nem utasította el, és további 50 millió rubelt különített el. Decemberben tehát újabb olyan létesítmények lesznek, amelyek 50 százalékban támogatják a vezetékes rekultivációs hálózat kiépítésének költségeit.
Egy forrás: https://rt-online.ru