Szingapúr négyszer kisebb, mint Moszkva (területe mindössze 730 km2). A termőföld a földterület kevesebb mint 1%-át foglalja el, és a mezőgazdasági szektor GDP-ből való részesedése csekély 0.03%. A vízellátás itt is korlátozott. 6 millió lakosának élelmezése érdekében az ország az élelmiszerek több mint 90%-át importálja.
Körülbelül nyolc évvel ezelőtt a szingapúri hatóságokat a kérdés foglalkoztatta: hogyan lehetne csökkenteni az ország élelmiszerfüggőségét az exporttól? Az éghajlatváltozás hozzájárul az aszályokhoz és az áradásokhoz azáltal, hogy megzavarja az ellátási láncokat. A világjárvány és a politikai instabilitás csak fokozta az aggodalmat. Ma arról beszélgetünk, hogy végül mire jutottak a szingapúriak, és miért sikerül nekik.
De először egy kis segítség.
Szingapúrban nem mindig volt minden rossz a mezőgazdaságban. Az 1960-as években a lakosok 10%-a dolgozott a mezőgazdaságban, a gazdaságok pedig a terület 25%-át foglalták el. A helyi gazdák az ország területének 60%-át zöldséggel, 90%-át hússal, 100%-át tojással látták el. Valamikor Szingapúr maga is megkezdte a sertéshús exportját.
De 1959-ben Lee Kuan Yew miniszterelnök került hatalomra. Neki köszönhetően egy szegény, elmaradott ország virágzó állammá vált, ahol az egyik legmagasabb az egy főre jutó GDP. Szingapúr nagyszabású iparosításba kezdett.
A folyók víztározókká, a mezőgazdasági területek ipari övezetekké vagy lakóterületekké változtak. 1984-ben az országban leállították a sertéshústermelést. A termőföldek területe gyorsan csökkent az 25-as évek 1960%-áról az 10-es évek 1970%-ára.
Ma Szingapúrban a mezőgazdaság gyakorlatilag nem fejlett, a föld mintegy 1%-át az ország már amúgy is kis területén művelik.
Szingapúr új terve
2019 elején Szingapúr ambiciózus célt tűzött ki maga elé: 30-ra az összes szükséges élelmiszer 2030%-át önállóan állítja elő. A program neve „30-30”. Összehasonlításképpen: ma Szingapúr a lakosai által fogyasztott zöldségek 8%-át és a hús 8%-át állítja elő.
2021-ben az ország illetékesei közölték, hogy a terv teljesítéséhez két dolgot kell tenni: a teret a gazdálkodók igényeihez kell optimalizálni és a technológiai megoldások fejlesztését finanszírozni. Mondjunk többet ezekről a módszerekről.
Tetőkön parkolunk farmokat, vagy hol találnak gazdálkodó helyet a szingapúriak?
Ilyen kevés földdel a szingapúriak kénytelenek kreatívnak lenni. Az ország kormánya a hazai piac élelmiszerekkel való kiegészítése érdekében a szingapúri urbanizáció egyik „emlékművét” is megcélozta – a többszintes parkolókat, amelyek tetejét most „függőleges farmokká” alakítják. 2021-ben a Szingapúri Élelmiszerügynökség pályázatot hirdetett parkolóhelyek fejlesztésére, előnyben részesítve a tárgyak internetét és az automatizált klímaszabályozást használó vertikális farmokat. A szingapúri parkolók nagyok, így egy átlagos tetőtéri farm naponta akár 500 kg zöldet is meg tud termelni.
Kinek ad Szingapúr pénzt?
2020-ban Szingapúr 30 millió dolláros „30×30 expressz” támogatási rendszert vezetett be. Az állam a 85-6 hónap alatt megtervezhető és üzembe helyezhető nagyteljesítményű mezőgazdasági rendszerek költségeinek 24%-át finanszírozza. 2021-ben például a Kalera adta a pénzt, amely Szingapúrban építi a világ egyik legnagyobb vertikális farmját: több mint 15 méter magas, és évente több mint 500 tonna zöldséget képes megtermelni. Az Agrár-élelmiszeripari Klaszter Átalakításának Alapja 2025-ig összesen 60 millió dollár támogatást biztosít.
A Temasek állami vállalat a mezőgazdasági technológia kulcsfontosságú befektetője. A kockázati tőke tekintetében az ötödik helyen áll az AgTech szegmensben. Például a befektetési cég pénzt adott a vertikális gazdaságok gyártójának, a Bowery Farmingnak (a befektetési kör résztvevője 300 millió dollárért), az öntözőrendszerekhez használt „okos” berendezések gyártójának, a Rivulis Irrigationnek (a részvények 85%-ának megvásárlása az összegben). 365 millió dollár), a Perfect Day alternatív tej termelője (a 350 millió dolláros befektetési kör résztvevője). A Temasek agrotech befektetései 2015 óta megnégyszereződnek.
A szingapúri gyorsítók sem maradnak le sokkal. A szingapúri GROW Accelerator bekerült az Active Accelerator Funds nyolc legnagyobb akcelerátora közé. Ez egy 12 hetes képzési program, amely akár 120,000 XNUMX dolláros pénzügyi támogatást is tartalmaz.
2007-ben a Massachusetts Institute of Technology (MIT) Szövetsége és a Szingapúri Nemzeti Kutatási Alapítvány közös vállalkozása indult SMART (The Singapore-MIT Alliance for Research and Technology) néven. Az MIT számára a SMART az egyetlen kutatóközpont az Egyesült Államokon kívül, és a legnagyobb nemzetközi program. A tudományos tevékenységeket teljes mértékben Szingapúr kormánya fizeti.
2020 decemberében Szingapúr lett az első ország a világon, amely engedélyezte a laboratóriumban termesztett hús értékesítését. Az Eat Just cég „kémcsőből” csirkét kezdték árulni a fogyasztóknak. Az Eat Just egyik befektetője Temasek.
Szingapúr az agrotech megoldások egyedülálló tesztelési terepe. A világ többi része nyomon követheti a nemzeti kísérlet eredményeit és következtetéseket vonhat le, kipróbálva az agrotechnológiai perspektívát.
Egy forrás: https://vc.ru